Megint ott járunk, hogy nem értem meg őt. Szinte hetente elhangzik ez a
mondat.Nadrágjának az egyik szára fel van hajtva. Régen nagyapámnak volt
így, amikor biciklizett. Ruhacsipesszel össze is szokta fogni.
Kiskoromban gyakran elvitt engem is. Svájci sapka volt rajta. Nagyapán
is, meg a bicaj nyergén is. Egyszer elestünk. Nem is elestünk, csak
túlságosan az út szélén mentünk és becsúsztunk az árokba. A többes szám
királyi, én csak ültem elől a gyerekülésben. Ordítva vitt haza és többé
nem mentem vele. Vajon tudja, hogy a nadrágja egyik szára fel van
hajtva? Van olyan nő, aki őt megérti. Eljut hozzám a mondat, erre rá
kell vágnom, akkor miért nem vele vagy. Nem értem miért kell ezt újra
megbeszélnünk. Azt sem, miért van itt egyáltalán. Nem is szeretem már.
Nagyapámnak fontos voltam, szeretett, ezért is vitt mindig biciklizni.
Neki meg nem vagyok fontos, folyton kritizál. Azt hiszem lehajtom a
nadrágja szárát. Olyan vékony a lába. Kérdőn néz rám, valamiről
lemaradtam, ilyenkor az ezthogyérted a megfelelő válasz. Darálja is
tovább a sérelmeit. Olyan fáradt vagyok. A katonázás volt a közös
program, miután nem mentem többé biciklizni nagyapával. Egy harapás
kenyér, rajta egy darab szalonna vagy kolbász. Igazi, falusi. Imádtam.Ez
alapozhatta meg, hogy pár évvel később hajlandó voltam dinnyemagot
köpködni. Kellett az új dinnyeterméshez, nem szabad a magot megenni, ki
kell köpni és összegyűjteni. Ott jár, hogy szakítanunk kellene. Elég
undorító volt ez a magozás. Lassan belefárad a hibáim sorolásába.
Töltöttél le filmet? Igen. Gyere, hozok popcornt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése